Sok szó esik mostanában a gyerekek internet- és tévéfüggőségéről, de legalább ilyen veszélyes dolog a mobiltelefonhoz való, nem kevés esetben rögeszmés ragaszkodásuk. Ráadásul a "jobbnál jobb" akciók révén, egyre nagyobb a kisiskolás mobilosok tábora.

Mert rengeteg gyerek „csüng” órákon át márkás mobilján, és ki sem teszi a lábát a szobájából nélküle. Ahogy az a nyolcéves kisfiú sem, akivel tegnap találkoztam az augusztus huszadikai gyerekrendezvényen. Nem tudtam nem észrevenni a márkás telefont a kezében, és nem meghallani az SMS-t jelző pittyegést. Miközben a gyerekeim önfeledten ugrándoztak a trambulinon és megmászták a hatalmas gumicsúszdát, a kisfiú a telefonjára meredt. A bábelőadásról is lemaradt, nem érdekelte a helyben sütött kürtöskalács sem.Csak ült, ujjai szinte rámerevedtek a készülékre. Ügyet sem vetett a környezetére, a szüleire, akik a húgával egyetemben hiába kérlelték, hogy tegye már el a telefonját.

Iszonyat gyorsan fejlődik a világ, és benne a műszaki dolgok. Elismerem, lenyűgöz egy-egy új műszaki csoda, és a mobiltelefon nélkülözhetetlenségét is belátom. Számos előnye mellett azonban rengeteg káros hatása is van, főleg a gyermekek körében.

Nem értem például, miért kell egy 6 éves (!) kislánynak mobiltelefont venni születésnapjára. Nyílván látta telefonon csüngő szüleit és ő is vágyott rá, de akkor is…
Amióta megtanult olvasni, még a fürdőszobába sem megy ki nélküle, sem a vacsora, sem a játék nem érdekli. Csak akkor bukkan elő, amikor már lemerült a „hitelkerete”, azaz a feltöltőkártyája.
Értem én, hogy szülőnek-gyereknek biztonságot adhat a telefon, mert ha bármi gond adódik a gyermekkel, telefonálhat. De nem alsó tagozatban, amikor még a szülei viszik iskolába.

Sok szó esik a korai mobiltelefonhasználatok egészségkárosító következményeiről. (A WHO tizenhárom országra kiterjedő, több éven át tartó vizsgálata szerint azok között, akik legalább egy évtizede használtak rendszeresen mobiltelefont, magasabb egyfajta nagyon ritka, jóindulatú hallóideg-daganat (akusztikus neurinoma) kialakulása. Egy holland kutatásban részt vevő tudósok szerint a rendszeres mobilhasználat negatívan befolyásolja az agyműködést, és károsítja az emberi DNS-t is.)
Arról azonban viszonylag ritkán hallani, milyen szociális hatásai lehetnek a gyerekek mobilhasználatának. Pedig érdemes lenne azon elgondolkodni, hogyan befolyásolja a már egészen fiatal korban megkezdett, rendszeres telefonhasználat a közvetlen kommunikáció fejlődését, a face to face, azaz szemtől szemben beszélgetéseket.

Vajon a mobilfüggő gyermek mennyire tanulja meg elraktározni jó vagy rossz élményeit, ha azokat azonnal elmondhatja a szüleinek vagy a barátainak? És mennyire tud vagy kénytelen ez a gyermek önállósulni, ha minden „jelentéktelen” történés miatt telefonos segítséghez nyúlhat? Tud-e majd a fontos és kevésbé fontos történések között különbséget tenni, azaz súlyozni?

A fenti káros következmények mellett még erkölcsi negatívumokkal is számolni kell. Néhány külföldi felmérésből az is kiderül, hogy a gyerekek több mint tíz százaléka csapta már be a szüleit a telefonjával kapcsolatban, és többségük pénzt is lopott otthonról, hogy feltölthesse a telefonkártyáját. Miért lenne ez másképp a mi gyerekeinkkel?

A te gyermekednek mikor lesz telefonja? Mit gondolsz a függőségről?