A pénzügyi nehézségektől elvonatkoztatva lássuk, mit nyújthat a program! A Galileo legnagyobb előnye az eddig ismertetett rendszerekkel szemben, hogy nem áll katonai irányítás alatt, tehát ez lesz az első, kifejezetten polgári műholdrendszer. Bár a katonai kontroll a gyakorlatban nem jelent hátrányt, valójában mégis aggályos, hisz bár jelenleg mindenki pontosságkorlátozástól mentesen használhatja a műholdakat, a katonaság bármikor kitilthatja a civileket a felhasználók köréből. Ezzel szemben a Galileo egy mindenki, tehát a civilek és a hadsereg számára egyaránt elérhető, nyílt rendszer lesz, amelyben nem kell számolni ilyen irányú korlátozásokkal (vagy csak igazán kivételes esetben), továbbá nagyobb pontosságot tesz lehetővé, illetve a jel vételére alkalmas eszközök is olcsóbbak lehetnek majd.

A Galileo részeként épülő Giove-A műholdat tesztelik a vákumkamrában

Az európai rendszer felépítése eltér a GPS-től és a GLONASS-tól, mivel 24 helyett összesen 30 műholdat állítanak három különböző pályára 23 616 kilométeres magasságban (emlékezzünk vissza, hogy kezdetben a GPS is három pályán működött). Tehát ez azt jelenti, hogy egy pályán összesen tíz műhold kering, melyből kilenc lesz folyamatosan aktív, egy pedig cserefunkciót lát el, ha a tervezett 12 éves élettartam lejárta előtt meghibásodás lépne fel. A Galileo rendszer műholdjainak méretei közepesnek mondhatók, ám 625 kilogrammos tömegükkel sokkal könnyebbek az amerikai és orosz fejlesztéseknél. Teljesítményük szintén figyelemre méltó – igaz, ebben a GLONASS előrébb jár.

A pályainklináció a Galileo esetében csupán 56 fok, ami a gyakorlatban rosszabb lefedettséget biztosít, mint a GLONASS, és jobbat, mint a GPS, ám ezt ellensúlyozza a nagyobb magasság, illetve a több műhold. Az inklináció szöge és a további paraméterek megválasztása nem véletlen, hiszen a számítások szerint ez teszi lehetővé, hogy a három rendszer együttesen totális lefedettséget adjon a Föld összes létező pontján. Amennyiben a kompatibilitás megvalósul a GPS és a Galileo között, akár egyméteres pontossággal meghatározhatjuk helyzetünket.

A későbbi kompatibilitáshoz szükséges, hogy a GPS-jelek egyazon sugárzási tartományba essenek. Jelenleg a NAVSTAR GPS nyilvános szolgáltatása az 1176,45 megahertzes L5 frekvencián működik, tehát a Galileo is ehhez igazodik majd az E5a/b frekvenciasávval (1164–1215 megahertz).

Ezzel a módszerrel elérhető, hogy a navigációs eszközök egyszerre több, különböző rendszerben üzemelő műhold adatai alapján végezzenek helymeghatározást, tehát nőne a lefedettség. Ennek előnye, hogy egy pontról egyszerre több műholdat lehetne látni, és ezáltal olyan helyeken is működne a helymeghatározó rendszer, ahol korábban fizikai korlátok (például magas házak) miatt erre nem, vagy csak korlátozott mértékben volt lehetőség.

Végül pedig azt sem szabad elfeledni, hogy a több műhold adatai alapján nő a pontosság is, tehát a frekvenciaátfedések közös érdekeket szolgálnak. Ez alól egyelőre kivétel az orosz GLONASS, és bár megfigyelhető némi közeledés a két másik rendszer felé, valószínűleg csak a teljes funkcionalitás elérése után döntenek a frekvenciaátfedések szükségességéről.

A helymeghatározás egyik legfontosabb eleme az idő, hiszen tulajdonképpen a műholdról kibocsátott rádiójelek "utazásának" idejét mérjük. Minél pontosabb az óra, annál pontosabb eredmény érhető el, vagyis a pontatlanság nem megengedett. Ennek érdekében atomórát használnak, amely elvileg több százezer év alatt is csak egyetlen másodperc körüli késést produkál, persze az már más kérdés, hogy egy atomóra élettartama anyagválasztástól függően körülbelül 5-10 év.

De mi is az atomóra? Tudni kell, hogy a másodperc meghatározása kémiai alapokon nyugszik: a céziumatom egy meghatározott számú rezgése számít egy másodpercnek. Pontosan ezen alapul az atomóra is (pontos működésének leírása kémiakönyvbe illene), ám a cézium mellett számos más anyagot használnak, például hidrogént vagy rubídiumot. A Galileo időmérés szempontjából többszörösen túlbiztosított, ráadásul rendkívül pontos órákkal szerelik fel (egy nap alatt maximum egy nanoszekundum késés lehetséges), hogy akár méteres pontosságot tegyen lehetővé. Elméletileg léteznek a Galileoénál pontosabb atomórák is, de ezek árban is jóval magasabb kategóriát képviselnek.

Ha már pontosságról van szó, meg kell említenünk a helymeghatározás pontosságát elősegítő többi eszközt is, mint amilyen az EGNOS, az SBAS, a WAAS vagy az MSAS. Ezek a rendszerek főként a horizontális pontosság javítására szolgálnak, és igen hatékonyan működnek a gyakorlatban, hiszen képesek több tízméteres pontatlanságokat egy méteren belülre hozni, de például az amerikai WAAS esetében a legnagyobb pontatlanság is 7,5 méter. Felépítésük nem túl bonyolult: földi egységből és geostacionárius (36 000 kilométer magasságban történő) pályán mozgó műholdakból állnak.

Viszonyítási szempontból ez ideális, lévén, hogy ezen a pályán a forgási idő 24 óra, tehát megegyezik a Földével, azaz a műholdak mindig adott hosszúsági fokon látszanak. A földi részleg az imént említett műholdegységek adatai alapján kétféle korrekciós jelet állít elő, amelyet visszasugároz a műholdnak. Az egyik típus pontosítja a gyorsan változó eseményeket (a műholdak pozícióját) és az óra pontosságát, míg a másik a lassabban változókat (vagyis az ionoszféra miatt keletkező késés időtartamát).

A helymeghatározó rendszerek áttekintése és részletes kiismerése nem egyszerű feladat (ha csak elkezdünk keresgélni a témában, rögtön több ezer oldalnyi anyaggal találhatjuk szembe magunkat az interneten), de ennyi talán felcsigázta a navigáció iránt érdeklődő olvasóink figyelmét, és ki tudja, talán egy kis kedvet is adott a további kutatáshoz.

Ami a felhasználást illeti, jól láthatjuk, hogy a helymeghatározó rendszerek komoly programok, melyek fenntartása hatalmas pénzeket igényel, fejlesztésük pedig nem megy egyik napról a másikra. Európai és civil viszonylatban jelenleg talán a Galileo indítása a legfontosabb kérdés, mivel a nemzetközi porondon tett ígéretek ellenére még mindig ott lebeg fejünk felett Damoklész kardja, hogy a tengerentúlon megnyomják a nagy, piros gombot, akkor pedig könnyen navigáció nélkül maradhatunk.